A kacsacsőrű emlős az emlősök osztályának a kloákások rendjébe és a kacsacsőrű emlősök családjába tartozó egyetlen élő faj. Kelet-Ausztráliában élő, részleges vízi életmódot folytató, különös megjelenésű tojásrakó emlős. A kacsacsőrű emlős körülbelül 50 centiméter hosszú állat, farka 18 cm hosszú. Áramvonalas testalkata a hódéra emlékeztet, de széles és lapos szájszerve a kacsáéra hasonlít. Fogai sincsenek. A hímek hátsó lábaikon sarkantyúkat viselnek, és azokhoz méregmirigy csatlakozik. A kacsacsőrű emlős mérge közvetlenül a fájdalomreceptorokra hat. A részlegesen vízi életmód eredményeként ujjai között úszóhártya alakult ki. A vízben főleg lapos, a hódokéra emlékeztető farkával hajtja magát. A kacsacsőrű emlős úszás közben nem csak a szemét csukja be, de orrlyukait és fülét is szorosan bezárja. Párosodás után a nőstények hosszabb üreget vájnak, és ebben rakják le, majd költik ki tojásaikat. A nőstények testükkel melengetik a tojásokat, amíg ki nem kelnek a teljesen fejletlen kicsinyek, amelyek az erszényesek újszülötteihez hasonlóan vakok és csupaszok. A kicsinyeket a nőstények az anyatejükkel táplálják, viszont a tej nem az emlőbimbóikból jön , hanem a hasi bőr alól szivárog, mint az izzadság. Meglehetősen keveset tudunk arról, hogyan alakultak ki a tojásrakó emlősök ősei. Fosszíliák alapján úgy tűnik, hogy az emlősok ezen csoportja a mezozoikum során jelent meg.